Az iparosodott kultúrákban, mint amilyen a miénk is, az évekig tartó szoptatás kevéssé elfogadott, noha a történelem során ez évezredekig természetes volt. Számos bizonyíték van arra, hogy az emberi faj utódgondozási stratégiájában kulcsszerepet játszik a hosszútávú szoptatás, amely mind a gyermek, mind az anya testi és lelki egészségéhez jelentősen hozzájárul.
A szakmai szervezetek ajánlása szerint optimális esetben a csecsemőket 6 hónapos korukig kizárólag szoptatja az édesanyjuk, majd pedig megfelelő hozzátáplálás mellett folytatja a gyermek szoptatását legalább kétéves korig vagy azon túl is, ameddig ez mindkettejük számára kívánatos. Tekintettel arra, hogy a szoptatás jótékony hatásai dózisfüggőek, azaz minél tovább tart a szoptatás, annál kifejezettebbek a pozitív hatások, a modern társadalmak számára is fontos lenne, hogy a csecsemőtáplálásban visszatérjenek a biológiai normához.
A különböző emlősfajok, a régészeti bizonyítékok, továbbá a jelenleg is fennálló természetközeli kultúrák szokásainak vizsgálata egyaránt megerősíti, hogy az ember esetében a természetes elválasztódás 6-7 éves korig is elhúzódhat. Az iparosodott társadalmakban az elmúlt nagyjából 150 évben végbement folyamatok (mint például a nők munkába állása, a nagycsaládok felbomlása, a tápszeripar és a mesterséges táplálás térhódítása) miatt sokak számára furcsának tűnhet az iskoláskorig tartó szoptatás, ne felejtsük el azonban, hogy az anyamellen megnyugvást, vigasztalást, biztonságot kereső óvodáskorú gyermek is újszülöttként kezdte a szopást és édesanyja számára ő ugyanaz a gyermek, akit az első napon szoptatott.
Mindezzel együtt nincs egy olyan határozott életkor, amit kijelölhetnénk egy konkrét anya-gyermek páros számára, mint a szoptatás befejezésének optimális időpontját. Szoptatni addig „jó”, amíg ez mind az anya, mind a gyermek számára megfelelő.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a csecsemő nem érik meg az elválasztásra egyéves kor alatt. Ha mégis elutasítja a mellet az első születésnapja előtt, akkor az vagy szopási sztrájk, vagy külső okok miatt történik. Ilyen lehet például a cumisüvegből adott egyre nagyobb mennyiségű pótlás, a túl gyorsan bevezetett hozzátáplálás, az éjszakai szoptatásokról való leszoktatás, az édesanya újabb várandóssága, vagy az anya által kezdeményezett elválasztás. A legtöbb gyermek esetében a természetes elválasztódás valamikor 2,5 és 4 éves kora között következik be.
A természetes elválasztódás nem azt jelenti, hogy az anyának egyáltalán nincs beleszólása a szoptatás folyamatába. Az igény szerinti szoptatás fogalmába az édesanya igényei is beletartoznak – például felkeltheti a csecsemőjét szopni, ha a melle kellemetlenül feszül már, mert a baba órák óta alszik akkor is, ha a kicsi még nem mutat éhségjeleket. Bár kezdetben a kisbaba szükségletei elsőbbséget élveznek, a gyermek növekedésével egyre nagyobb teret kapnak az édesanya igényei is. Míg egy újszülött vagy kiscsecsemő nem tud hosszú ideig várni szükségleteinek kielégítésére, egy totyogóval vagy kisgyermekkel már meg lehet beszélni, hogy várnia kell, amíg anya befejezi a teregetést vagy amíg hazaérnek a boltból. Az édesanyának lehetősége van arra is, hogy finoman terelgesse a gyermeket a szoptatás csökkentése vagy befejezése felé, ha bármilyen okból ezt szeretné.